Hazáért körút - Kápolnásnyék

Vörösmarty Emlékház

Vörösmarty-ház

Második nemzeti himnuszunk, a Szózat költője, Vörösmarty Mihály a Velencei-tó mellett, Kápolnásnyéken született. A család egykori lakóhelyén, a Nádasdy grófi család egykori gazdatiszti házában berendezett emlékmúzeum az ország legjelentősebb Vörösmarty emlékhelye. Ebben a házban nevelkedett a magyar romantika kimagasló alkotója, ám a kis Vörösmarty nem e falak között látta meg a napvilágot, esztendős is elmúlt, amikor a család ebbe a házba költözött, de gyermekkorának emlékei már ide kötődnek. Később az utolsó tulajdonos Kresz Géza először Vörösmarty-emlékszobát rendezett be az épületben, majd 1900 december 1-én, Vörösmarty Mihály születésének 100. évfordulóján országos ünnepséget rendeztek itt. Kápolnásnyéken egy harmadik ház is otthont adott Vörösmartynak. A szabadságharc bukása után a köznemesek által fenntartott épületben – a későbbi szegényházban – talált otthonra feleségével és gyermekeivel. Ma már sem ez, sem a szülőház nem áll.

Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. A Szózat költője. Szegény kisnemesi családba született egy Velencei-tó környéki faluban, a mai Kápolnásnyéken. Költői pályájának kezdetén a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. 1825 folyamán születik meg hőskölteménye a Zalán futása, hősi eposzának célja a nemesség mozgósítása. Fokozatosan ébred rá, hogy nem elegendő a múlt dicsőségének felidézése, költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja. A 30-as évek feszült társadalmi légkörében cselekvő kedve megnövekszik, szenvedéllyel veti magát az Akadémia munkájába, ahol sokoldalú munkát végez: részt vesz a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában, értelmező szótárt állít össze. A költőfejedelem hittel vallja: "legszentebb vallás a haza, s az emberiség". Cselekvő hazaszeretetét a szabadságharc bukása veti vissza. Együtt nőtt föl egy jobb kor reményével: őrlángja volt a nagy küzdelemnek, amely fejlődésbe lendítette, újjá szülte a magyart, és mindezt elveszni látta. Költői hangja is nehezen tér már vissza, a Vén cigány zárja költeményeinek sorát. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára: az életét nemzetének áldozó költő halála is a nemzeti érzelem megnyilvánulására adott felemelő alkalmat.

 „Figyelmünket nagy történetek s történendők gondjai tartják kötve, melyekkel minden érdekeink, bármely hosszú láncon is, összefüggenek, s azért, amely költő tárgyai nem históriaiak, vagy kinek lírája nem a kor vagy nemzete véleményeit, érzéseit, óhajtásait reprezentálja, vagy végre a szerető szív édes titkait hallván ebben is nem a nemzet sajátságaihoz simul (népköltés), az bírjon nagy és ritka erővel... Különben szava hallatlanul és így haszon nélkül fog hallatszani a pusztában...”

Vörösmarty Mihály

Szózat

Vörösmarty Mihály 1835-ben vetette papírra a Szózat első két versszakát, de a költeményt 1836-ban fejezte be, napvilágot pedig 1837 elején látott a Bajza József szerkesztésében megjelenő irodalmi almanachban, az Aurorában. Aktuális vers, kora forrongó politikai eseményei szülték. Az 1830-as évek közepén Metternich abszolutista törekvései kiélezték a bécsi udvar és a reformokra törekvő magyar nemesi ellenzék közötti ellentéteket. Bécs megtorló intézkedéseket foganatosított: 1835-ben feloszlatta az erdélyi országgyűlést, perbe fogta Wesselényi Miklóst, 1836-ban pedig, a pozsonyi országgyűlés berekesztése után letartóztatta az országgyűlési ifjúság vezetőit. A főispánokat királyi rendelet kötelezte, hogy erőszakkal törjék le megyéjükben az ellenzéket. Megjelenését követően Vörösmarty ódája futótűzként terjedt, rövid idő alatt országszerte ismertté vált. Mindenki idézte, és nagy szégyen volt, ha valaki nem ismerte. 1846-ban bekerült a felvilágosodás és a reformkor legfontosabb általános iskolai tankönyvébe, a Hármas kis tükörbe: a hazaszeretetről szóló fejezet a Szózat első két versszakával kezdődött. Gyakran idézték politikusok is, köztük Kossuth, aki „a nemzet béke-harci dalának” nevezte, Deák, de a legtöbbet Széchenyi. A Szózat szellemisége, sőt szókincse is Széchenyi István műveinek hatását érezteti: például, 1835-ben a magyar nyelv ügyét taglalva Széchenyi kijelentette, hogy „A magyarnak csak itt van egyedül hazája”, Vörösmarty pedig ugyanabban az évben vetette papírra:

„A nagyvilágon e kívül
Nincsen számodra hely”

A Szózat felhívás, kiáltvány, szózat a magyar nemzethez. Szónoki beszédre emlékeztető szerkezete van: a legfontosabb tétel, a felhívás lényege a mű kezdetén azonnal megjelenik, az egyre erőteljesebb érvsorozat után paranccsá erősödve ismét elhangzik a költemény végén. A vers az egész nemzethez szól. Az egyes szám 2. személy használatával közvetlen, bensőséges kapcsolatot létesít az olvasóval a költő. Ellentmondást nem tűrő érvsorozatával ezt a megszólítottat kívánja meggyőzni mondanivalója igazságáról, de közben a költő maga is átéli a lehetséges ellenérvek elkeserítő alternatíváját. A vers végén a belső vita adja meg a Szózat érvelésének igazi hitelét. A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen értelmet adó kerete. A bölcső és a sír metaforák által jelzett haza egyértelmű üzenet: az egyes ember részére nincs a hazán kívül életlehetőség.